BLOG
ÉRTÉKES INFORMÁCIÓK ADÓZÁSRÓL ÉS SZÁMVITELRŐL
A blog tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az átfogó minden részletre kiterjedő adó- és számviteli tanácsadást!
A hivatali utazás kapcsán tipikusan felmerülő kiadások az utazás, szállás, autópálya-használat, parkolás, gépjárműkölcsönzés, étkezés és a napidíj.
Abban az esetben, ha a felmerült költség megfelel az Szja törvény 4.§-ban foglaltaknak, azaz annak igénybevételére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának érdekében került sor és az elszámolás a gazdálkodó nevére szóló számla alapján történik, akkor a kiadás nem keletkeztet bevételt, ezért adófizetési kötelezettség sem keletkezik utána.
Az utazás során igénybevett szolgáltatások költségét a társaság, illetve a hivatali úton résztvevő munkavállaló is kifizetheti. Ebben az esetben a társaság elszámolási előleget adhat a munkavállalónak, de lehetséges megoldás az is, hogy a munkavállaló finanszírozza a kiadást és az utazás végén elszámol a munkáltatóval számla alapján.
A szállásköltség elszámolására abban az esetben kerülhet sor, ha a számla a társaság nevére szól, az Szja törvény 7.§ (1) bekezdése alapján nem keletkeztet az elszámolás adófizetési kötelezettséget.
Bérelt lakás esetében szállás alatt nemcsak a bérleti díjat, hanem a kapcsolódó költségeket és a rezsiköltséget is értjük. Ha a díj tartalmaz szállásnak nem minősülő elemeket is, mint pl. parkolás melyet nem befolyásol az, hogy igénybevételre kerül-e vagy sem, az egész díj szállásköltségnek tekinthető.
Amennyiben a munkavállaló a felmerült költségről nem a gazdálkodó, hanem a saját nevére kéri a számlát, akkor azt a kifizető költségtérítésként tudja megtéríteni a magánszemély részére.
Utazási költség elszámolása
Belföldi kiküldetésre vonattal, távolsági buszjárattal, saját tulajdonban lévő gépkocsival vagy a cég tulajdonában lévő autóval utazhat a kiküldött. A vonat-, buszköltséget a társaság a leadott menetjegy alapján térítheti meg, a költségtérítés ilyenkor a kiküldöttnél nem keletkeztet bevételt.
Amennyiben az utazásra a társaság által biztosított gépjárművel kerül sor, annak költségei, mint üzemanyag, javítás a társaság nevére szóló számla alapján történhet. A saját tulajdonban lévő gépjármű üzleti célú használatáért a társaság költségtérítést fizet. Az autóhasználat címén kapott költségtérítéssel szemben útnyilvántartás alapján az
üzemanyagnorma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapján számított, vagy a számla szerinti költség kerül elszámolásra.
A költségtérítés alapjául a társaság által kiállított kiküldetési rendelvény szolgál.
Kiküldetési rendelvény
Az Szja tv. 7.§ alapján nem keletkezik a magánszemélynél jövedelem, amennyiben a hivatali, üzleti utazás
ellenértékét kiküldetési rendelvény alapján térítik meg részére, feltéve, ha a költségtérítés összege nem haladja meg
az igazolás nélkül elszámolható mértéket.
Kiküldetési rendelvény minden jogviszonyban alkalmazható, munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban, illetve
tisztségviselőknél is.
A kifizetési rendelvény alapján kifizetett költségtérítés adómentességének feltételei:
- meg kell felelnie a tartalmi követelményeknek (Szja tv. 3.§ 83. pont), mely szerint tartalmaznia kell a magánszemély:
o nevét, adóazonosító jelét,
o a gépjármű gyártmányát, típusát, forgalmi rendszámát
o hivatali, üzleti utazás célját, időtartamát
o útvonalát és futásteljesítményét
o utazás költségtérítését és a szükséges adatokat (üzemanyagfogyasztási norma, üzemanyagár)
- társaság által 2 példányban kerül kiállításra papíralapon vagy elektronikusan (szigorú számadás alá kell vonni),
- igazolás nélkül elszámolható költségeket az alábbiak szerint (Szja tv. 3. sz. melléket II. 6. pont):
o a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi (ideértve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező
személygépkocsit is) használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint
o az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár,
o tisztán elektromos meghajtású járművek esetén a 4a. pont szerinti összeg,
o valamint a 15 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg.
Az üzemanyag költség adómentesen kifizethető annak a magánszemélynek is, aki bérelt vagy a közeli hozzátartozó
tulajdonban álló gépjárművel teljesíti az üzleti utat, valamint abban az esetben is, ha nem személygépjárművel, hanem pl. tehergépjárművel történik az utazás.
Abban az esetben, ha a kifizető a kiküldetési rendelvény alapján az igazolás nélkül elszámolható költségként
elszámolható összegnél többet fizet, akkor az elszámolható összegen felüli rész a munkavállalónál jogviszonyos jövedelemként adóköteles bevételnek minősül.
Autópálya használat díja
A munkavállaló tulajdonában álló gépjármű hivatali használata esetén felmerülő autópálya használat biztosítása
az Szja törvény 4.§ alapján nem minősül bevételnek, abban az esetben sem, ha a magánszemély az autópályát magáncélból is igénybe vette.
Az autópálya használat abban az esetben nem minősül bevételnek, ha annak elszámolására a gazdálkodó nevére
szóló számla alapján kerül sor. Amennyiben a munkavállaló saját nevére állíttatja ki a számlát, akkor azt költségtérítés formájában tudja a kifizető megtéríteni részére. Az autópálya használat nem minősül a gépjármű után elszámolt költségnek, ezért cégautóadó fizetési kötelezettséget nem von maga után.
Étkezési díj hivatali út során
A társaság megtérítheti az üzleti út során felmerült étkezési költséget.
Abban az esetben, ha a társaság nevére szóló számla alapján kerül sor az elszámolásra, annak költsége az Szja
törvény alapján egyes meghatározott juttatásnak minősül és adófizetési kötelezettséget von maga után. Ha a saját nevére kéri a számlát a munkavállaló, az étkezés költségét költségtérítésként lehet kifizetni. Ez a kiadás a munkavállaló saját szükségleteit is szolgálja, ezért ezzel szemben költség nem számolható el, így annak teljes összege jogviszonyos jövedelemként válik adókötelessé.
Az az étkezés, ami a szállás vagy az utazás során annak elválaszthatatlan részeként kerül igénybevételre nem keletkeztet adókötelezettséget, ilyen például a szállásdíjban foglalt reggeli.
Amennyiben az étkezési költséget a társaság nem biztosítja a munkavállaló napidíjra jogosult, ha a távollét időtartama eléri a 6 órát. A napidíj kötelező mértéke 500 Ft.
Belső szabályzat alapján a társaság adhat 500 Ft-ot meghaladóan napidíjat, illetve 6 órát el nem érő kiküldetés esetén is. A napidíj ebben az esetben összevonandó, munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles a munkavállalónál.
Közösségi adószámot kell igényelni, ha a Társaság az Európai Unión belül kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.
Kereskedelmi kapcsolatot jelent, ha az Európai Unión (továbbiakban: Közösség) belülre termékértékesítést, vagy
szolgáltatásnyújtást teljesít, vagy onnan termékbeszerzést, illetve szolgáltatást vesz igénybe. A közösségi adószám megállapításához a Társaságnak az adóköteles tevékenysége megkezdésekor nyilatkoznia kell, hogy végez-e közösségi adószámot igénylő tevékenységet. A működő, de közösségi adószámmal nem rendelkező Társaságnak előzetesen be kell jelentenie az Adóhatósághoz, amennyiben a Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal létesít kereskedelmi kapcsolatot.
A Magyarországon kiadott közösségi adószámok az országot azonosító "HU" kódból, valamint az adószám, illetve csoportazonosító szám 8 jegyű törzsszámából épülnek fel. Az Európai Bizottság által kiadott lista alapján a tagállamok közösségi adószámának meghatározott formátuma van.
A Társaság az Adóhatósághoz a hatályos ’T101, ’T201 jelű adatbejelentő lapokon kérheti a közösségi adószámot az adószám igénylésével egyidejűleg. A NAV a Társaságot a nyilvántartásba vételről, valamint a megállapított közösségi adószámról az adatbejelentő lap másolati példányával értesíti.
A csoportos áfaalanyiságot alkotó csoport részére a NAV csoportos áfaalanyiság létrehozására irányuló ’T113 jelű
kérelem alapján állapítja meg közösségi adószámot. A NAV a közösségi adószámról a ’T113 jelű kérelem benyújtása esetén határozatban értesíti a csoport képviselőjét.
A Társaság bármikor kérheti közösségi adószámának igazolását. A NAV illetőségigazolás formájában igazolást (hatósági bizonyítványt) állít ki a közösségi adószámról, magyar vagy angol nyelven. Az igazolás illetékmentes.
A közösségi adószámok érvényessége ellenőrizhető az Európai Bizottság honlapján: http://ec.europa.eu/taxation_customs/vies
A Társaságnak a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő minden iratán fel kell tüntetnie.
Az Áfa tv. alapján kereskedelmi kapcsolat, melyhez a közösségi adószám kiváltása szükséges:
-19. §, 20. § (4)-(7) bek., 21-22. § alapján az adófizetési kötelezettséggel járó Közösségen belüli termékbeszerzés,
-89.§ alapján a Közösségen belüli termékértékesítés, ideértve az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen
belüli adómentes termékértékesítést is,
-37. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás,
-37. §-a szerinti szolgáltatás-igénybevétel.
Továbbá az Áfa tv. előírásai szerint a Társaság köteles számlát kibocsátani abban az esetben, ha belföldön kívül, a Közösség területén teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van.
Számviteli törvény 3.§ 3. pontja alapján tulajdoni részesedést jelentő befektetés: minden olyan nyomdai úton előállított (előállíttatható) vagy dematerializált értékpapír, illetve e törvény által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő okirat,
amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg, illetve pénzértékben meghatározott nem pénzbeli vagyoni érték tulajdonba - vagy használatbavételét elismerve arra kötelezi magát, hogy ezen értékpapír, okirat birtokosának
meghatározott vagyoni és egyéb jogokat biztosít.
Ide tartozik különösen:
-a részvény, az üzletrész, a szövetkezeti részesedés, a vagyonjegy,
-az egyéb társasági részesedés,
-a határozatlan futamidejű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy, a kockázati tőkerészvény.
A tulajdoni részesedést jelentő befektetés lényege, hogy a megszerzett értékpapír meghatározott vagyoni és egyéb jogokat biztosít a birtokosának.
Számviteli kezelése függ attól, hogy milyen fajta, típusú a részesedés, amely különböző jogcímeken kerülhet be a Társaság könyveibe.
Leggyakoribb esete a cégalapítás, vásárlás, apport vagy a térítés nélküli átvétel.
A szerzés célja alapján megkülönböztetjük:
- Tartós befektetések (éven túli részesedések):
melyeket a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között kell kimutatni. A társaság azzal a céllal fektet be más
vállalkozásba, hogy tartós jövedelemre tegyen szert, vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el.
- Forgatási célú részesedések (átmeneti, nem tartós):
melyeket a mérlegben a forgóeszközök között értékpapírként kell kimutatni. A forgatási célú részesedések elsődleges
célja a rövidtávú jövedelemszerzés, az árfolyamnyereség realizálása, másodlagos céljuk pedig a kapott osztalék.
A tulajdonoskénti befolyásszerzés ebben az esetben nem jellemző.
A besoroláshoz el kell dönteni a célja alapján, hogy milyen időtávra valósul meg a befektetés. Ennek megfelelően jelenik meg a befektetett pénzügyi eszközök vagy a forgóeszközök között. A besorolás később felülbírálható, mely alapján átsorolható a megfelelő kategóriába. Az átminősítés tényét és körülményeit részletezni kell a kiegészítő mellékletben.
Bekerüléskori érték meghatározása
A részesedések bekerülési értéke alapvetően a megszerzése érdekében felmerült, egyedileg hozzárendelhető tételek
együttes összege:
- Cégalapítás esetén a létesítő okiratban meghatározott értéken kell a részesedést a könyvekben kimutatni,
- apport esetében a létesítő okiratban meghatározott értéket kell figyelembe venni,
- átalakulás esetén a végleges vagyonmérleg szerinti saját tőke alapján határozható meg a bekerülési érték,
- vásárolt tulajdoni részesedés bekerülési értéke a vételár (fizetett ellenérték), amit a megszerzéshez kapcsolódóan fizetett bizományosi díj és a vásárolt vételi opció díja tovább növel egy tartós befektetés esetén,
- térítés nélküli átvétel esetén az eszköz bekerülési értéke – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az állományba vétel időpontjában ismert piaci értéke, amelyet a pénzügyi műveletek bevételével szemben kell elszámolni, majd ezt halasztott bevételként el kell határolni. Amikor a részesedés a vállalkozás könyveiből kikerül, vagy vele kapcsolatban értékvesztés kerül elszámolásra, akkor ezt az elhatárolást arányosan fel kell oldani.
- követelés fejében történő átvétel esetén a szerződés szerinti értéket kell figyelembe venni.
Fontos tudni, a forgóeszközök között kimutatott részesedés vásárlás esetén a megszerzés érdekében fizetendő díjak
nem kötelező része a bekerülési értéknek.
Szociális hozzájárulási adót kell fizetni a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó adó-, adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után.
A munkaviszonyban álló biztosított magánszemélynél az adó alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék
alapjával, ide nem értve a felszolgálási díjat, mely után nem kell szociális hozzájárulási adót fizetni.
A szociális hozzájárulási adót nem pénzbeli juttatásnál is meg kell fizetni. Így a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatásoknál és a kamatkedvezményből származó jövedelemnél is, melyeknél az adóalapot a juttatás, kamatkedvezmény értékének 1,18-szorosa alapján kell megállapítani.
A szociális hozzájárulási adó mértéke az adóalap 13 százaléka, melyet a munkáltató fizet meg.
A szociális hozzájárulási adóból érvényesíthető kedvezmények az alábbiak:
-A szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető
adókedvezmény: maximum a minimálbér után, a 13 százalékos adómérték 50 százaléka
Igénybe vehető a FEOR-08 besorolás alapján 9. főcsoportjába tartozó foglalkozás szerinti munkakörben (szakképzettséget nem igénylő munkakör), illetve a 6. főcsoport 61. csoportjába tartozó, a 7. főcsoport 7333-as számú foglalkozásából
a mezőgazdasági gép (motor) karbantartója, javítója munkakörben és a 8. főcsoport 8421-es számú foglalkozás szerinti munkakörben (mezőgazdasági munkakör).
-A munkaerő-piacra lépők után érvényesíthető adókedvezmény: maximum a minimálbér után a 13 százalékos adómérték az első két évben, az azt követő évben maximum a minimálbér után az adómérték 50 százaléka.
2024. augusztus 1-jétől a kedvezmény érvényesítési időszaka 3 évről 18 hónapra csökkent.
Munkaerőpiacra lépőnek minősül az a magyar állampolgár munkavállaló, aki a kedvezményezett foglalkoztatás kezdő hónapját megelőző 365 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonnyal.
-A három vagy több gyermeket nevelő munkaerő-piacra lépő nők után érvényesíthető adókedvezmény: maximum
a minimálbér után a 13 százalékos adómérték az első három évben, az azt követő két évben maximum a minimálbér után az adómérték 50 százaléka.
A kedvezmény érvényesítésének feltétele:
- a munkaerőpiacra lépő munkavállalóra vonatkozó, és
- a legalább három gyermek után járó családi pótlékra való jogosultságról szóló
igazolás megléte.
-A megváltozott munkaképességű személyek után érvényesíthető adókedvezmény: legfeljebb a minimálbér
kétszerese után az adómérték.
A munkáltatót adókedvezmény illeti meg, amennyiben az általa foglalkoztatott munkavállaló
- egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, vagy
- 2011. december 31-én I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult,65 és
rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül vagy
- fogyatékossági támogatásban, vagy vakok személyi járadékában részesül.
-A közfoglalkoztatottak után érvényesíthető adókedvezmény: a közfoglalkoztatási garantált bér 130 százaléka után a 13 százalékos adómérték 50 százaléka.
-Kutatók foglalkoztatása után járó kedvezmény: Mértéke: legfeljebb a minimálbér kétszerese után az adómérték.
A munkáltató akkor veheti igénybe az adókedvezményt, ha adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban
- a doktori (PhD) vagy ennél magasabb tudományos fokozattal, vagy tudományos címmel rendelkező kutatót, fejlesztőt,
vagy
- a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint doktori képzésben részt vevő hallgatót vagy doktorjelöltet foglalkoztat.
-A védett korban elbocsátott köztisztviselők után érvényesíthető adókedvezmény:
legfeljebb a minimálbér négyszerese után a 13 százalékos adómérték.
Ebben az esetben a NAV hivatalból, a foglalkoztatás kezdetét követő hónap 10-éig a munkáltatót elektronikusan értesíti a kedvezmény igénybevételének lehetőségéről.
A munkáltató egy magánszemély munkaviszonyára tekintettel csak egy adókedvezményt vehet igénybe. Ez alól kivétel a szakirányú oktatás és a duális képzés után érvényesíthető adókedvezmény, amely mellett más adókedvezmény is érvényesíthető.
Az adókedvezmények közötti választás joga a munkáltatót illeti meg!
Az építményadó alanya, illetve az adó megfizetésére köteles, aki a naptári év első napján az ingatlan, vagy ingatlanrész tulajdonosa. Ez a szabály akkor is érvényes, ha év közben tulajdonosváltás történik. A tulajdonos lehet magán- és jogi
személy is. Abban az esetben, ha az építmény több tulajdonossal rendelkezik, akkor az adó mértéke a tulajdonosi hányad arányában oszlik meg. Továbbá, ha az adott ingatlan felett valaki haszonélvezeti joggal rendelkezik, akkor neki kell rendezni az adót. Közös használatú helyiségek, mint üdülő vagy társasház esetében, az adó alanya a tulajdonközösség, tehát az adó
alanya a közösség.
Az adó tárgya az önkormányzat illetékességi területén lévő lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész,
építmény.
Az adófizetési kötelezettség kiterjed valamennyi helyiségére az építménynek, annak rendeltetésétől, hasznosításától függetlenül. A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy az önkormányzatok általában a nem lakás céljára szolgáló épületeket adóztatják meg, úgymint a garázs, műhely, üzlethelység, iroda, raktár vagy üdülő.
Az adófizetési kötelezettség
Az adófizetési kötelezettség a használatbavétel vagy a fennmaradási engedély jogerőre emelkedését követő év első
napján keletkezik. A következő év első napjától kell figyelembe venni az adókötelezettséget, ha az ingatlant bármilyen változás érintette pl. alapterület bővítés, ráépítés, átminősítés.
Mentesülés esetei
A jogszabály nevesíti azokat az eseteket, amikor nem kell megfizetni az építményadót.
Azok az ingatlanok, amelyek úgynevezett szükséglakások, illetve a háziorvos által nyújtott ellátást szolgálják mentesülnek az adó megfizetése alól. Ebbe a csoportba sorolandók még azok az építmények, valamint azok a helyiségek,
amik állat- vagy növénytermesztésre használnak, továbbá, az ezekhez a tevékenységekhez szükséges tároló építmények.
Ideiglenes mentesség alá tartozik, ha műemléki értékként külön jogszabályban meghatározott vagy az önkormányzat által védettnek nyilvánított épületet felújítják. Ebben az esetben a felújításra kiadott építési engedély jogerőre emelkedésétől kezdődően három évig élvez adómentességet a tulajdonos.
Kétféle adómegállapítási módszer választható:
-négyzetméterben számított hasznos alapterület, vagy
-korrigált forgalmi érték alapján.
Hasznos alapterület alatt értjük a teljes alapterületnek azt a részét, ahol az építményben a belmagasság eléri a 190 cm-t. A hasznos alapterület kapcsán fontos megjegyezni, hogy a teljes alapterületet kell érteni, kivéve az olyan kiegészítő helységeket amelyek csak tárolásra alkalmasak, úgymint padlás, pince, melléképület.
Az önkormányzat rendeletében szabályozza az adó mértékét, melynek törvényi felső határa:
-1 100 Ft/nm, a hasznos alapterület szerinti adómegállapítás esetén,
-a korrigált forgalmi érték 3,6%, amennyiben ez az adómegállapítási módszer kerül alkalmazásra.
Az építményadó megfizetése
Az építményadó megfizetésére adókivetés alapján évente kétszer kerül sor általában, természetesen egyenlő részekre
felosztva. Az első befizetési határidő minden év március 15-e, a második pedig szeptember 15-e, de a jogszabály ennél későbbi vagy több esedékességi időpontot is meghatározhat.
Figyelemmel kell lenni arra, ha tulajdonosváltásra került a sor év közben, az adó második részletének megfizetése is azt a tulajdonost terheli, akinek az adott év első napján a tulajdonában volt az ingatlan.
A legtöbb városban, településen azok a magánszemélyek mentesülnek az építményadó fizetése alól, akik kizárólagosan lakhatásra használják az adott ingatlant. Ezt a mentességet az önkormányzatok különböző módon határozzák meg,
ezért érdemes megnézni az adott önkormányzat hatályos építményadó rendeletét.
Ha a cég székhelye, telephelye az a lakás, ahol életvitelszerűen él, a legtöbb esetben fizetni kell építményadót.
Megszűnik az adókötelezettség az építmény megszűnése, lebontása évének utolsó napján. Az építmény használatának
szüneteltetése az adókötelezettséget nem érinti, továbbra is fizetni kell az építményadó az időtartama alatt.
Amennyiben a rendelet alapján adókötelezettség keletkezik vagy megszűnik a változást az önkormányzati adóhatósághoz 15 napon belül be kell jelenteni.
A munkavállaló beosztás szerinti munkaideje alapozza meg a bérpótlékok kifizetését. Az, hogy ki milyen bérpótlékra jogosult, a munkaidő nyilvántartás (jelenléti ív) adatai tartalmazzák. A tárgyhónap végén a nyilvántartásból kapott adatok alapján számítható ki, hogy a munkavállaló milyen és hány óra bérpótlékra szerez jogosultságot. Ezért különösen fontos ezen adatok pontos nyilvántartása, mert a rendelkezésre álló adatokból állapítható meg a törvény szerinti bérpótlékok
pontos óraszáma.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 139 – 145 §-ig foglalkozik a bérpótlékok fogalmával, mértékével és számításával, mely szerint bérpótlék a rendes munkaidőre járó munkabéren felül illeti meg a munkavállalót.
A bérpótlék rendeltetése, hogy a szokásostól eltérő munkavégzési körülmények közötti munkavégzést díjazza.
Munka törvénykönyve szerinti bérpótlékok:
-műszakpótlék
Az Mt. 141. § szerint a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a 18 és 6 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén 30% műszakpótlék jár. A változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább 4 óra eltérés van.
-éjszakai pótlék
Amennyiben a munkavállaló nem jogosult műszakpótlékra, éjszakai munkavégzés esetén (22 és 6 óra között) 15 % bérpótlék jár, amennyiben a munkavégzés időtartama az 1 órát meghaladja. Fontos, hogy műszakpótlék és éjszakai pótlék azonos időszakra nem járhat, mert nem értékelhetjük ugyanazt a körülményt kétszer.
-vasárnapi pótlék
Vasárnapi munkavégzésre rendes munkaidőben csak a törvényben meghatározott esetekben osztható be a munkavállaló. A bérpótlék mértéke 50%.
-munkaszüneti pótlék
Munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén, nincs jelentősége, hogy a munkáltató milyen jogcímen rendelte el a munkavégzést, a pótlékot ki kell fizetni, mértéke 100%.
-készenléti-, ügyeleti pótlék
Készenlét az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a napi munkaidő beosztásán felüli időben, de meghatározott ideig munkavégzésre rendelkezésre állni köteles. A készenléti díj mértéke az alapbér 20%-a.
Ügyelet az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a napi munkaidő beosztásán felüli időben – a munkáltató által megjelölt helyen és ideig – munkavégzésre rendelkezésre állni köteles, mely idő alatt munkát nem végez. Az ügyelet tartama nem haladhatja meg a 24 órát, amelybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát is bele kell számítani.
Az ügyeleti díj mértéke az alapbér 40 %-a, viszont ha a munkáltató az ügyelet időtartama alatt elrendeli a munkavégzést, akkor már nem ügyeletről, hanem rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésről beszélünk, ezért a munkavállalót az erre vonatkozó díjazás illeti meg. Ha ügyelet esetén a munkavégzés tartama nem mérhető, akkor 50% bérpótlék jár.
-rendkívüli munkavégzésért járó pótlék
Az Mt. 143. § szerint a munkavállalónak 50% mértékű túlórapótlék jár:
-a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben (pl.: 8-16 óráig van beosztva a dolgozó, de 8-18 óráig dolgozik – ekkor 2 órára túlórapótlék jár, amit havonta kell elszámolni),
-a munkaidőkereten felül (munkaidőkeret zárásakor történik az elszámolás) vagy
-az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén. A törvény arra is ad lehetőséget, hogy a túlórapótlék helyett – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – a munkáltató szabadidőt biztosítson a munkavállalónak.
A főszabály szerint semmilyen más bérelem nem tartozik bele az alapbérbe, ugyanakkor a törvény lehetővé teszi
a bérpótlékok egy részének alapbérbe történő beépítését:
- műszakpótlék
- éjszakai pótlék
- vasárnapi pótlék és
- munkaszüneti napi pótlék esetén.
Ez azt jelenti, hogy a törvény megengedi a bérpótlék fizetésének mellőzését, ha a munkavállaló alapbérét azokra a körülményekre tekintettel állapították meg. Fontos a megfelelő dokumentálása és ezen szempontok alátámasztása a munkáltató részéről, hogy a későbbiekben egy esetleges ellenőrzésnél igazolni tudja az egyes bérpótlékok fizetésének mellőzését.
A másik lehetőség a bérpótlékot magába foglaló havi átalány meghatározása a munkaszerződésben:
- bármely törvényi bérpótlék helyett,
- készenlét és ügyelet esetén a munkavégzés díjazását
- és a bérpótlékot magában foglaló havi átalány megállapítását (Mt.145.§.(2).)
A pótlékátalányt pótlékonként külön kell megállapítani. Tehát, amikor bérpótlék kifizetésére nem tételes elszámolás alapján, hanem havi átalány formájában kerül sor, az átalány összege ilyen esetben nem változhat az alapján, hogy a munkavállaló mennyi, bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát.
Természetesen Kollektív szerződés vagy szabályzat a törvényben nem szereplő bérpótlékot is megállapíthat. Például
vezetői pótlék, nyelvpótlék…
A törvény a bérszámfejtéssel kapcsolatos adminisztráció csökkentése érdekében teljes körűen megengedi a bérpótlék eseti elszámolása helyett az alapbérbe történő beépítést vagy átalány megállapítását.
Bérpótlék számítása
A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére.
A bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét:
- általános teljes napi munkaidő esetén 174 órával;
- rész- vagy az általánostól eltérő teljes napi
- munkaidő esetén a 174 óra arányos részével kell osztani. Például 6 órás részmunkaidő esetén:174/8/*6=130,5 óra
Közvetített szolgáltatás a számviteli törvény meghatározása alapján, a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás; közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható (3.§ 4.)bek).
A közvetített szolgáltatások kategóriájába akkor sorolhatjuk az igénybe vett szolgáltatást, ha azt a vállalkozó saját nevében rendelte meg, de a megrendelővel kötött szerződés alapján változatlan formában továbbértékesíti.
Az eladott, közvetített szolgáltatások értékét a ráfordítások között kell elszámolni, nem a költségnemek között.
A közvetített szolgáltatásra speciális számlázási szabályok is érvényesek, melyek szerint:
- Amennyiben a társaság saját teljesítménye mellett közvetített szolgáltatást is nyújt, akkor a számlában a saját és az egyes közvetített szolgáltatásokat külön-külön sorban, a szolgáltatás megnevezésével és annak továbbszámlázott ellenértékével kell feltüntetnie.
- Abban az esetben, ha csak közvetített szolgáltatást számláz a cég, akkor elegendő a számlában a "közvetített szolgáltatás" megnevezés feltüntetése is.
Fentiekből következik, hogy a bejövő és kimenő számlák, mint költségek és bevételek összerendelhetőek egymással.
A nyomon követhetőség végett nagyon hasznos erre vonatkozóan a szolgáltatás-analitika elkészítése, mely az
adóhatósági ellenőrzéskor elengedhetetlen a közvetített szolgáltatások levonásának alátámasztásához az iparűzési adóban.
Fontos tartalmi követelmény, hogy a közvetített szolgáltatásnak változatlan formában kell továbbadásra kerülnie.
Ha a szolgáltatást a vállalkozás „átalakítja” – pl. több különféle bejövő szolgáltatást összevon, vagy használati díjat oszt fel –, akkor az már nem tekinthető közvetített szolgáltatásnak.
Például előfordulhat, hogy az ügyvéd a jogi tanácsadás kapcsán adószakértő álláspontját is kéri valamilyen speciális kérdésben, és az adószakértő szolgáltatását saját nevében szerzi be, majd számlázza tovább ügyfelének.
Fontos a besorolás
A közvetített szolgáltatás között szerepelhet alvállalkozói teljesítmény. A közvetített szolgáltatások közül nem
mindegyik alvállalkozói teljesítmény, de amennyiben egyes előírt követelményeknek megfelel, az alvállalkozói teljesítmény közvetített szolgáltatás is egyben. Rendkívül fontos, hogyan kerülnek besorolásra a tételek, mert a beszámoló összeállításakor, az iparűzési adó megállapításakor vagy egy-egy tétel áfa adózási megítélése kapcsán történt félre értelmezések akár bírságot is vonhatnak maguk után.
Ez esetben az egyik fontos szempont a szerződés formája, mert közvetített szolgáltatásról csak vállalkozói szerződések keretében lehet szó, megbízással összefüggésben nem.
A vállalkozási szerződés alapvető jellemzőjének az eredménykötelmet tekinti. A vállalkozási szerződés tárgyát
tehát csak olyan ügylet képezheti, amely esetében a társaság ésszerű keretek között garanciát adhat arra, hogy a várt eredmény létrejön, létrejöhet. A Helyi adóról szóló törvény nagyon szigorú feltételeket határoz meg a nettó árbevételnek az alvállalkozói teljesítésekkel való csökkentéséhez, mely akkor megengedett, ha a társaság a Ptk. szerinti vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll mind a megrendelőjével, mind a megrendelő számára történő teljesítéshez szükséges, abba beépülő teljesítményt előállító alvállalkozójával (beszállítójával).
Ezen feltételt minden esetben meg kell vizsgálni, mert gondot okozhat, hogy a vásárolt szolgáltatást a társaság
a saját vállalásához veszi igénybe, vagy valóban beépíti abba a szolgáltatásba, amit továbbad.
Jó példa erre építési szerződéseknél fontos annak a megítélése, hogy a villanyszerelési szolgáltatást az irodakonténerhez vesszük igénybe (ebben az esetben ugyanis nem épül be a továbbadott teljesítménybe), vagy a megrendelt, építés alatt lévő épülethez (ebben az esetben viszont alvállalkozói teljesítmény).
Ingó vagyontárgy a személyi jövedelemadóról szóló törvény (3.§ 30. pont) alapján az a dolog, amely nem:
- ingatlan,
- fizetőeszköz,
- értékpapír,
- föld tulajdonváltozása nélkül értékesített termény (betakarítatlan termés).
Tehát minden más vagyontárgy ide tartozik pl.: kép, autó, bútor vagy ruházat értékesítése.
„Ingó vagyontárgy: az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített, lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa).”
Ingóság értékesítés – jövedelem megállapítás
Bevételként az eladásról szóló szerződésben meghatározott összegnek azt a részét kell figyelembe venni, amely a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket nem haladja meg.
A szerződés formája lehet:
-csereszerződés
-apport esetében a társasági szerződés is.
A jövedelem megállapításánál a bevételből levonhatóak a bizonylattal igazolt költségek, úgy mint:
-a megszerzésre fordított összeg, és az ezzel összefüggésben felmerült kiadások
A megszerzésre fordított összeg igazolható bizonylattal, nyugtával vagy a vásárlásról szóló szerződéssel. Öröklés esetén a szerzésre fordított érték a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ajándékozás esetén illeték alapjául szolgáló érték vehető figyelembe.
-az értéknövelő beruházás összege
Értéknövelő beruházás az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét növelő, az ingó dolog használhatóságát fokozó ráfordítás, illetve az a kiadás, mely az eladási ár 5%-át meghaladó, az értékesítést megelőző 12 hónapon belül merült fel és a használhatóság megőrzését, helyreállítását szolgálta.
-az átruházással kapcsolatos kiadások
A megszerzéssel kapcsolatos költség jellemzően a vagyonszerzési illeték és az ügyvédi díj összege. A vagyon megszerzésével kapcsolatban levonható a hirdetés és az igénybevett közvetítő díj költsége is.
Amennyien a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg a bevétel 25%-a számít jövedelemnek, mely 75% vélelmezett költséghányadot jelent, tehát emellett más költség nem érvényesíthető.
Adómentesség
Az ingó átruházásból nem kell a jövedelmet megállapítani, ha az átruházásból származó éves összes bevétel
a 600 000 Ft-ot nem haladja meg. Ha magasabb, a teljes bevétel adóköteles.
Az Szja-törvény 11. § (3) bekezdése alapján nem kell bevallani azt a bevételt, amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és
- -az éves összege nem haladja meg a 600 000 Ft-ot, vagy
- az abból megállapított összes jövedelem nem haladja meg a 200 000 Ft-ot.
Tehát az adómentesség értékhatárát el nem érő bevételt nem kell az éves adóbevallásban szerepeltetni, illetve akkor sem kell, ha az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem 200 000 Ft-ot nem haladja meg.
A törvény az adómentességre két lehetőséget is biztosít, az egyiket a bevétel, a másikat a jövedelem oldaláról.
Figyelni kell arra például, hogy a használt autók ára jelenleg nagyon magas. Előfordulhat, hogy az évekkel ezelőtt vásárolt autót most magasabb áron lehet értékesíteni. A különbség után viszont adózni kell, ha a bevétel meghaladja a 600 000
Ft-ot, vagy a haszon magasabb 200 000 Ft-nál.
További szabály az ingó értékesítés kapcsán, hogy az átruházásból a tárgyévben keletkezett összes külön adózó jövedelem éves adójából a 30 000 Ft adót nem kell megfizetni.
Ez azt jelenti, ha például a bevétel és a szerzési érték különbség 500 000 Ft, akkor annak adója 75 000 Ft, amiből 30 000 Ft-ot nem kell megfizetni, így a fizetendő adó 45 000 Ft.
A KIVA szabályait a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) tartalmazza.
A KIVA egyszerűsített adónem a kisvállalkozások számára, mely a vállalkozások által alábbi fizetendő adókat váltja ki:
-szociális hozzájárulási adó,
-társasági adó.
Az adó mértéke az adóalap 10 százaléka. Az adó alapja a személyi jellegű kifizetéseknek a tőke és osztalékműveletek
egyenlegével növelt összege, módosítva a Katv. törvényben meghatározott növelő és csökkentő tételekkel.
Személyi jellegű kifizetésnek az a személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a társadalombiztosítás ellátásaira
jogosultakról szóló törvény szerint járulékalapot képez az adóévben, ide nem értve a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összegét, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó járulékalapját.
Az áttérés lehetőségét azon vállalkozásoknál előnyös megvizsgálni, amelyeknél a személyi jellegű kifizetések jellemzően
meghaladják a vállalkozás nyereségét, tehát jelentős összegű a személyi jellegű kifizetés, illetve azon vállalkozásoknak jelent előnyt, akik a folyamatos növekedés érdekében az elért nyereséget nem fizetik ki osztalék formájában, hanem visszaforgatják a jövőbeni működés érdekében.
A KIVA adó alanya a számviteli törvény hatálya alá tartozik.
KIVA alanya lehet:
- egyéni cég,
- közkereseti társaság,
- betéti társaság,
- korlátolt felelősségű társaság,
- zártkörűen működő részvénytársaság is.
A KIVA az alábbi feltételek esetén választható:
- az átlagos statisztikai állományi létszám az adóévet megelőző adóévben várhatóan nem haladja meg az 50 főt,
- az adóévet megelőző adóévben elszámolandó bevétel várhatóan nem haladja meg a 3 milliárd forintot, 12 hónapnál rövidebb adóévnél a 3 milliárd forint időarányos részét,
- az adóévet megelőző két naptári évben adószámát a NAV véglegesen jogerősen nem törölte,
- üzleti év mérlegforduló napja december 31.,
- az adóévet megelőző adóévről készítendő beszámolóban a mérlegfőösszeg várhatóan nem haladja meg a 3
milliárd forintot,
- ellenőrzött külföldi társasággal az adóévet megelőző adóévben nem rendelkezik,
- az adóévet megelőző adóévben a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés ny) pontja, illetve 8. § (1) bekezdés j) pontja alkalmazásával társasági adóalap-módosítást várhatóan nem kell végrehajtani.
A létszám- és bevételi korlátokra vonatkozó szabály változása miatt az adóalanyiság akkor szűnik meg, ha a létszám meghaladja a 100 főt, vagy a bevétel meghaladja a 6 milliárd forintot. A bevételi értékhatár számításakor a kapcsolt vállalkozások adatait nem kell figyelembe venni.
Kapcsolt vállalkozás
Az állományi létszám és bevételi határok számításakor a kapcsolt vállalkozások átlagos statisztikai állományi létszámát és bevételét együttesen, az utolsó beszámolóval lezárt üzleti év adatai alapján kell figyelembe venni.
Alkalmazandóak a szokásos piaci ártól eltérő ellenérték megállapítására vonatkozó előírások, tehát, ha a kapcsolt
vállalkozásával kötött szerződésében, megállapodásában olyan ellenértéket határoz meg, amely nem felel meg a szokásos piaci árnak, az adóalapot a szokásos piaci ár és az ügyleti érték különbségével úgy módosítja, hogy az olyan adóalapnak
feleljen meg, mint ha független vállalkozással kötött volna szerződést, megállapodást, feltéve, hogy a szerződés, megállapodás alapján az adóévben teljesítés történt.
KIVA bejelentése
A KIVA szerinti adóalanyiság a választás NAV-hoz bejelentését követő hónap első napjával jön létre. A bejelentést a ’T201, ’T201T jelű nyomtatványon elektronikusan lehet megtenni. A KIVA alanyiság keletkezése napjával önálló üzleti év kezdődik. Az üzleti év kezdetét megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal üzleti év zárul, mely üzleti évről a számvitelről szóló törvény szerint beszámolót kell készíteni, melyet letétbe kell helyezni és közzé kell tenni.
KIVA alapja és mértéke
A KIVA alapja a jóváhagyott osztalék és a tőkeműveletek eredménye, valamint egyes további módosító tételek egyenlege, növelve a személyi jellegű kifizetésekkel, de legalább a személyi jellegű kifizetések összege. A korrekciós tételek biztosítják az adóalap védelmét, a jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülését, illetve az elhatárolt veszteség felhasználhatóságát az adóalapban.
A KIVA mértéke 10 százalék.
KIVA bevallása és megfizetése
A KIVA éves elszámolású adó, melyet az adóévet követő év május 31-ig kell bevallani.
A bevallási kötelezettséget a ’KIVA jelű nyomtatványon kell teljesíteni. A bevallás a beszámoló adatain alapul, ha azonban az adózó az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére az adóévről készítendő bevallás határidejéig nem kötelezett, a fizetendő adót az adóév utolsó napjára készített könyvviteli zárlat alapján állapítja meg.
Az adóelőleg meghatározása
Az adóelőleg megállapításának, bevallásának és befizetésének negyedévente kell eleget tenni, a tárgy negyedévet követő hónap 20-áig, mely
- az adóelőleg-megállapítási időszakban az adóalany által fizetendő, a személyi jellegű kifizetések összege, és
- az adóelőleg-megállapítási időszakban jóváhagyott fizetendő osztalék (ide nem értve a kisvállalatiadó-alanyiságot
megelőző adóévek adózott eredménye és eredménytartaléka terhére a kisvállalatiadó-alanyiság időszakában jóváhagyott osztalékot), csökkentve az adóelőleg megállapítási időszakban bevételként elszámolt, a külföldön megfizetett (fizetendő) adó összegét nem tartalmazó osztalék összegével, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja el az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként együttes összegének a 10 százaléka.
Az adóelőleg összegének tehát minimálisan a személyi jellegű kifizetés 10 százalékának kell lennie!
Időszakonként történő elszámolásról akkor beszélünk, amikor a felek nem látják előre, hogy pontosan mennyi szolgáltatás, vagy termékértékesítés fog közöttük történni, ezért nem egyenként, hanem összevontan, időszakonként számolnak el egymással. Előbbiek érdekében a felek megállapodnak egy időszakban (például negyedévben), amelynek elteltével megállapításra kerül, hogy pontosan milyen értékben teljesült ügylet közöttük, és az alapján kerül sor számla kibocsátására. Ide sorolhatjuk például a mért vagy tételszám szerinti elszámoláshoz kötött értékesítéseket, szolgáltatásokat.
A teljesítés időpontjának meghatározása három tényező függvénye:
- az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja,
- a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja és az
- elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége.
Amennyiben a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja (Áfa tv 58.§ (1) bek.).
Ettől eltérően, teljesítés:
-a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja, amennyiben az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége és a számla vagy a nyugta kibocsátása az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját megelőzi,
-az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége, de legfeljebb az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő hatvanadik nap, amennyiben az ellenérték
megtérítésének esedékessége az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik.
Abban az esetben azonban, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában
meghaladja az egy naptári hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül – időarányos részteljesítésként - teljesítés történik a naptári hónap utolsó napján is, feltéve, hogy a termékértékesítésre a 89. § alkalmazandó (közösségen belüli értékesítés
adó alóli mentessége).
Abban az esetben viszont, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában
meghaladja a 12 hónapot időarányos részteljesítésként teljesítés történik a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a szolgáltatás igénybevevője fizeti.
Meg kell említeni emellett, amennyiben a felek nem időszakonkénti elszámolásban, hanem időszakonkénti fizetésben állapodnak meg, fizetéssel érintett időszak a felek által megállapított fizetési esedékességi határidők közötti időtartam is lehet.
Különösen jellemző ez az elszámolás az energia szektorban ami azt jelenti, hogy amikor egy szolgáltatásnyújtó az adott fogyasztási hely tekintetében 11 hónapon keresztül (az előző évi fogyasztási adatok alapján) részszámlát bocsát ki, a 12. hónapban pedig ún. elszámoló számla kerül kiállításra, mely a 12. hónapra eső részszámla adatait, illetve a 12 hónapra
eső tényleges fogyasztás és a 12 részszámlában szereplő adatok közötti különbözetet tartalmazza. Ebben az esetben az utolsó számla elszámolási időszakának a felek megállapodása szerint a 12. hónap helyett a 12 hónapos (teljes évet magában foglaló) időszak is tekinthető. A felek úgy is megállapodhatnak, hogy a 12 hónap elszámolását nem önálló teljesítésnek tekintik, hanem pénzügyileg - a következő havi (azaz a soron következő elszámolási időszakról kibocsátott) számlában számolják el.
Az is előfordul az elszámolások tekintetében, hogy a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő fél által megfizetendő
ellenérték többféle díjtételből áll össze. Ennek oka lehet, hogy az ügylet összetett, fő- és mellékszolgáltatási viszonyban álló ügyletekből tevődik össze pl. bérleti díj és rezsiköltség esetében. Ezekben az esetekben jellemző, hogy a tényleges, fizikai teljesítés tekintetében más-más időszakot érintenek az egyes szolgáltatáselemek, vagy díjtételek. A több időszakot érintő díjtételek, szolgáltatáselemek azonban nem eredményezik azt, hogy a fizetendő díj/ellenérték egyes tételeiről a szolgáltatónak külön-külön számlát kellene kibocsátania, illetve, hogy ezen tételek mindegyike tekintetében külön elszámolási időszak jönne létre, külön teljesítési időpontokkal. Ilyen esetben azt kell meghatározni, hogy több szolgáltatás esetén melyik minősül főszolgáltatásnak, illetve mi a szolgáltatás lényegi eleme (mely díjtétel tekinthető mérvadónak), melyik az az időszak, amely ehhez kapcsolódik.
Ezt az időszakot kell olyan meghatározott időszaknak tekinteni, amely az elszámolással, fizetéssel érintett, függetlenül attól, hogy az adott ellenérték olyan díjtételeket is tartalmaz, amelyek ténylegesen más-más fizikai időszakhoz kapcsolódnak!
Az adófizetési kötelezettség annak a ténynek a bekövetkezésekor keletkezik, amikor az adóztatandó ügylet tényállásszerűen
megvalósul. Az áfa törvény előírásai szerint három fontos időpontot különböztetünk meg, melyek:
- teljesítés ideje
- adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja
- fizetendő adó megállapításának időpontja
Az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a teljesítés időpontjától függ, amely viszont meghatározza az adó megállapításának és bevallásának is az időpontját, tehát, hogy melyik áfa bevallásban kell szerepeltetni az adókötelezettséget.
Fő szabályként a fizetendő adó megállapításának időpontjában megnyílik, az ugyanerre az áfára vonatkozóan, mint beszerzési előzetesen felszámított áfára vonatkozó adólevonási jog is. Fontos kitétele a törvénynek, hogy az adólevonás nem előzheti meg az adófizetést.
Az áfa teljesítési szemléletű, amely azt jelenti, hogy az árbevétel keletkezteti áfa fizetési kötelezettséget, mely likviditási problémát okozhat azzal, hogy az adott időszakra vonatkozó bevallásban megjelenő áfa megfizetése hamarabb válik esedékessé, mint a vevő fizetési kötelezettsége.
Fő szabályként elmondható, hogy amikor az ügylet teljesítésre kerül, tényállásszerűen magvalósul, akkor keletkezik a teljesítés időpontja. Általános esetben ez a termék átadásának, vagy ingatlan esetén a birtokbaadás napját jelenti.
Adófizetési kötelezettség keletkezik abban az esetben is, ha a teljesítés még nem, de a számla kibocsátás már megtörtént az adott ügyletre vonatkozóan.
Vannak azonban olyan esetek, amikor az általános szabály nem alkalmazható a teljesítés időpontjára vonatkozóan. Ekkor a törvény speciális rendelkezései alapján kell az áfa kötelezettséget meghatározni, például az alábbi esetekben:
- termékimport esetén a szabadforgalomba helyezés napján
- közösségen belüli termékbeszerzés és termékértékesítés esetén a számla kibocsátásának napján, de legkésőbb a teljesítést követő hó 15. napján
- saját vállalkozásban végzett beruházásnál a tárgyi eszköz használatbavételének napján
- ha az ügylet tárgya természetben osztható és a felek részteljesítésen állapodtak meg, a részteljesítés napján
- előleg fizetés esetén, az előleg kézhezvételének, jóváírásának napján
- határozott időre szóló elszámolás esetén, fő szabály szerint az ellenérték megtérítésének esedékessége számít a teljesítés
időpontjának
- fordított adózás esetén a terméket beszerző vagy szolgáltatás igénybe vevő adóalany kötelezett az adófizetésre, amely kötelezettség nem esik egybe a teljesítéssel. A fizetendő adót az alábbiak alapján, a legkorábban bekövetkezett esemény megvalósulásakor kell megállapítani:
- az ellenérték megtérítésekor
- az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor
- a teljesítés követő hónap 15. napján
- időszakos elszámolású ügyletek esetében fő szabály az, hogy a teljesítés időpontja az elszámolással vagy fizetéssel
érintett időszak utolsó napja (pl. közüzemi szolgáltatások, bérbeadás, folyamatosan teljesítendő értékesítések, szolgáltatások). Az áfa törvény kivétel szabályokat is tartalmaz ebben az esetben a teljesítés időpontjára vonatkozóan,
melyet minden ügylet minősítésénél figyelembe kell venni!
A társasági adó kiszámításához szükséges kiindulópont az adózás előtti eredmény, melyet a számviteli információs rendszer szolgáltat. A társasági adó alapja nem azonos az adózás előtti eredménnyel!
A számviteli szabályok a tulajdonosok és a hitelezők tájékoztatását célozzák meg, hogy megbízható, valós képet kapjanak a vállalkozás jövedelmezőségéről. A Társasági adó nem ír elő külön adózási célú könyvelést, a számviteli adózás előtti eredmény korrekciójával éri el, hogy a társaságiadó-törvény elveinek és céljának megfelelő legyen. Az adóbevételek biztosítása, az adóalap védelme szigorú szabályozást, korlátokat eredményez.
Leggyakoribb adóalapnövelő tételek (+)
-Céltartalék képzése
-Elszámolt számviteli értékcsökkenési leírás
-Terven felüli számviteli értékcsökkenés
-Elszámolt értékvesztés
-Nem hasznosított K + F tevékenység
-Kapcsolt vállalkozások transzferárai
-Adóellenőrzési, önellenőrzési megállapítások
-Ráfordításként elszámolt bírságok, más jogerős szankciók
-Nem a vállalkozás érdekében felmerült költségek, ráfordítások
A társasági adóalap számos kedvezménnyel csökkenthető, melyek közül a legfontosabbak az alábbiak (-):
-Céltartalék felhasználása
-Elismert adótörvény szerinti értékcsökkenési leírás
-Terven felüli értékcsökkenés visszaírása
-Visszaírt értékvesztés
-Kapott osztalék, részesedés
-K + F közvetlen költségei
-Kapcsolt vállalkozások transzferárai
-Adományok, támogatások
-KKV beruházási kedvezmény
-Fejlesztési tartalék képzése
-A szakképzés ösztönzése, foglalkoztatási kedvezmények
-Jogdíj nyereség 50%-a
-Műemlék értékét növelő felújítás kétszerese
-Elhatárolt veszteség az adóalap 50%-ig
-Bejelentett üzletrész értékesítése
-Korai fázisú (startup) vállalkozásba történő befektetés
Adófizetés és bevallás:
Az adóévről a bevallási és adófizetési kötelezettséget az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig (május 31.) kell teljesíteni. Az éves adóbevallás benyújtásával együtt az adóelőleg is megállapításra kerül. Adóelőleg havi vagy negyedéves gyakorisággal kerül megállapításra, az előző évek adójának összegétől függően.
A mikro-, kis- és középvállalkozás meghatározás kiemelt jelentőséggel bír. Összefoglaló néven a KKV meghatározása jogszabályi előírásokon alap, melyet a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról
szóló törvény alapján kell elvégezni, melynek eredményéről pedig az éves társasági adóbevallásban nyilatkozni is szükséges.
A besorolás jelentősége adózási szempontból a társasági adóalap-, az adókedvezmények (beruházás, fejlesztés,
felújítás, energiahatékonyság), illetve az innovációs járulékkötelezettség, transzferár dokumentációkészítési kötelezettség meghatározásánál jelentős.
Három különböző kategóriába sorolhatjuk be a társaságokat, melyek:
- a mikrovállalkozás,
- a kisvállalkozás, valamint a
- középvállalkozás.
Besorolási értékhatár, melyhez a létszám, a nettó árbevétel és a mérlegfőösszeg adatokat kell vizsgálni:
Az euróban meghatározott összegek forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB)
által megállapított, a KKV üzleti évének lezárásakor érvényes deviza középárfolyamot kell alkalmazni.
Amennyiben egy társaság a fenti feltételek alapján egyik KKV kategóriába sem sorolható be, úgy az adott társaság nagyvállalatnak minősül. Fontos megjegyezni, hogy a besorolásnál a két éves szabály érvényesül, vagyis, ha két egymást követő évben meghaladja vagy nem éri el az adott értékhatárokat akkor módosul a társaság besorolása.
A KKV besorolás meghatározásához nem elegendő az adott vállalkozás fenti három adatának ismerete, figyelembe
kell venni a kapcsolódó és partnervállalkozások adatait is:
A kapcsolódó vállalkozások – többek között – olyan vállalkozások, amelyek egymásban – közvetlenül, vagy közvetve – a szavazatok többségével rendelkeznek vagy egyik vállalkozás a másik vállalkozás felett döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol.
Partnervállalkozásoknak azok a vállalkozások minősülnek, ahol az egyik vállalkozás közvetlenül vagy kapcsolódó vállalkozások által a másik vállalkozás jegyzett tőkéjének vagy szavazati jogának legalább 25%-ával, de legfeljebb 50%-ával rendelkezik.
A besorolás meghatározásánál a társaság kapcsolódó vállalkozásainak létszám, nettó árbevétel és mérlegfőösszeg
adatait teljes mértékben, a partnervállalkozások adatait pedig arányosan kell figyelembe venni a KKV besorolás meghatározásához!
Csoportos társaságiadó-alanyt hozhat létre legalább két gazdasági társaság a Társasági adó törvényben meghatározott
feltételekkel. A csoportos társaságiadó-alany főszabályként a csoportképviselő útján, a csoportazonosító szám alatt teljesíti adókötelezettségeit és gyakorolja adózói jogait.
Csoportos társaságiadó-alany tagjai a következő szervezeti formában működhetnek:
– gazdasági társaság (kivéve a nonprofit gazdasági társaságot),
– egyesülés,
– európai részvénytársaság,
– szövetkezet (kivéve a szociális szövetkezetet, a közérdekű nyugdíjas szövetkezetet és az iskolaszövetkezetet),
európai szövetkezet,
– egyéni cég,
– üzletvezetési helye miatt belföldi illetőségű adózónak minősülő külföldi személy, és
– belföldi telephelye útján a külföldi vállalkozó.
A csoportos társaságiadó-alany létrehozásának feltétele, hogy a csoporttagok között olyan a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő – közvetlen vagy közvetett többségi befolyás álljon fenn, amelynek keretében a leendő csoporttagokban legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezzen, illetve további feltétel:
– a csoporttagok számviteli politikája szerinti mérlegfordulónapja, az adóév utolsó napja azonos legyen,
– a beszámoló, könyvviteli zárlat összeállítása az összes csoporttagnál egységesen, a Számviteli törvény vagy az
IFRS-ek szerint történjen.
Fontos megjegyezni, egy társaság egyidejűleg csak egy csoportos társaságiadó-alany tagja lehet.
A csoportos társaságiadó-alany létrehozásához kérelmet kell benyújtani a NAV-hoz, melyet a ’T118 jelű nyomtatvánnyal együtt. A kérelem benyújtására nyitva álló, jogvesztő határidő – főszabály szerint – az adóév utolsó előtti hónapjának első napjától huszadik napjáig tartó időszak (november 1 – 20 között). A NAV engedélyezi a csoportos társaságiadó-alany létrejöttét és az engedélyező határozatban megállapítja a csoportazonosító számot.
Az adóalap meghatározása
Az adó alapját az üzleti évi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredményből kiindulva kell meghatározni az általános szabályok szerint. Az adó alapja az adózás előtti eredmény korrekciós tételekkel módosított összege. Adófizetési kötelezettséget a pozitív adóalap után kell számítani.
A csoportos társaságiadó-alany tagjai az egyedi adóalapjukat – mely adott esetben a jövedelem-(nyereség-)minimum is lehet – továbbra is levezetik a rájuk irányadó szabályok szerint. Az egyedileg megállapított adóalapról a csoporttag
adóévenként a csoportképviselő részére nyilatkozatot tesz, a csoportos társaságiadó-alanyra irányadó adóbevallási határidőt – általános esetben az adóévet követő május 31-ét – megelőző 15. napig.
A csoporttagnak ennek érdekében olyan nyilvántartást kell vezetnie, amely alkalmas a nyilatkozatában foglalt minden adat alátámasztására és ellenőrzésére. A csoportképviselő a többi csoporttag nyilatkozatát átveszi, valamint adatot szolgáltat a NAV-nak a többi tag és saját nyilatkozatán feltüntetett adatokról – csoporttagonként elkülönítve – az éves társaságiadó-bevallásban. Az egyedi adóalap levezetésekor a csoporttagok főszabályként úgy járnak el, mintha továbbra is önállóan teljesítenék az adókötelezettséget.
Eltérő szabályok érvényesülnek az alábbi esetekben:
Az egyedi adóalapok meghatározása során a csoporttagok között nincs lehetőség
- a K+F tevékenység, illetve
- a műemléki ingatlanokat érintő
beruházások, felújítások, illetve karbantartások kedvezményének egymás közötti „átadására”.
A csoporttagok közötti ügyletek esetén a jogdíj, illetve K+F címén a csoporttag nem érvényesíthet több kedvezményt annál, mint ami a szokásos piaci ár figyelembevételével megilleti.
Transzferárral kapcsolatos elszámolás - mentesülés
A transzferárral kapcsolatos korrekciós kötelezettség alól a csoporttagok egymás közötti jogügyletei főszabályként mentesülnek, korrekció ezek közül csak azon ügyletekre vonatkozik, amelyek alapján valamelyik fél a csoporttagságot megelőzően már érvényesített korrekciós tételt, de azt a másik fél – ellentétes „irányú” – adóalapkorrekciója még nem ellentételezte.
Veszteségelhatárolás - korlátozás
Veszteségelhatároláskor korlátozás érvényesül az egyedileg és csoportszinten érvényesített csökkentés együttes összegére nézve. A csoportos társaságiadó-alany adóévi adóalapja a csoporttagok által egyedileg megállapított, nem negatív adóalapok összege, módosítva a veszteségelhatárolás csoportos adóalanyokra és tagjaikra vonatkozó speciális szabályai szerint. A csoportos társaságiadó-alany adóévi elhatárolt vesztesége a csoporttagok adóévi negatív egyedi adóalapjainak
együttes összege. A csoportos társaságiadó-alany elhatárolt vesztesége – a csoportképviselő döntése szerinti megosztásban – a keletkezése adóévében és az azt követő adóévekben, utoljára a keletkezése adóévét követő ötödik adóévben számolható el a csoportos társaságiadó-alany adóalapjának csökkentéseként.
A csoportos társaságiadó-alany elhatárolt vesztesége a csökkentés mértékére nézve:
− a csoportos társaságiadó-alany adóalapja az elhatárolt veszteség levonását követően is el kell, hogy érje az adóévben nem negatív egyedi adóalappal rendelkező tagjai elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül számított egyedi adóalapjai összegének 50 százalékát;
− a csoportos társaságiadó-alany által és a csoporttagok által egyedileg érvényesített elhatárolt veszteség mértéke együttesen nem haladhatja meg az elhatárolt veszteség érvényesítése nélküli egyedi pozitív adóalapok összegének 50 százalékát.
A szabadság mértékét a Munka törvénykönyve állapítja meg:
A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.
Az alapszabadság mértéke évente húsz munkanap. A munkavállaló az alapszabadságon felül az életkorára, a
gyermeknevelés érdekében, illetve egészségügyi okokra, a munkavégzéssel járó egészségügyi kockázatokra tekintettel pótszabadságra is jogosult.
Életkor után járó pótszabadság abban az évben jár a munkavállalónak először, amelyben a meghatározott életkort
betölti:
- 25. életévtől 1 munkanap
- 28. életévtől 2 munkanap
- 31. életévtől 3 munkanap
- 33. életévtől 4 munkanap
- 35. életévtől 5 munkanap
- 37. életévtől 6 munkanap
- 39. életévtől 7 munkanap
- 41. életévtől 8 munkanap
- 43. életévtől 9 munkanap
- 45. életévtől 10 munkanap
A gyermeket nevelő munkavállalónak – akár férfi, akár nő – a 16 évesnél fiatalabb
- egy gyermeke után kettő,
- két gyermeke után négy,
- kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.
Ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos, a pótszabadság fogyatékos gyermekenként további két munkanappal
növekszik. Az együtt élő szülőknél a pótszabadság mindkét szülőt megilleti.
Részmunkaidősek szabadsága
A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak ugyanannyi szabadság jár, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottnak, tehát a részmunkaidőben alkalmazott munkavállalónak is az általános szabályok szerint jár az alap- és pótszabadság.
Ha a munkavállaló nem teljes, hanem részmunkaidőben dolgozik, még nem jár részére kevesebb szabadság!
Abban az esetben, ha a munkavállalónak több részmunkaidős munkaviszonya van, akkor mindegyik munkaviszonya után jár a szabadság. Vagyis akinek két négyórás munkaviszonya van, mindegyikben megilleti a 20 nap alapszabadság, viszont, ha az egyik munkaviszonyában éppen szabadságon van, nem mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól a másik munkaviszonyában.
Figyelembe kell venni azt is a szabadság számításánál, hogy a munkavállaló egész évben munkaviszonyban állt-e,
mert abban az esetben a teljes év után jár részére a számított szabadság. Amennyiben a munkaviszonya nem állt fenn egész évben, például július 1-től kezdődött, akkor részére az időarányos szabadság jár, azaz az egész éves szabadságának a felére lesz jogosult.
Mikor szükséges a számlát javítani, módosítani:
- Ha a számlán szereplő valamely adat téves (nem kötelező tartalmi elemet is javítani kell)
- Utólagos módosulás következik be az ellenértékben, adóalapban:
- az ügylet érvénytelen
- hibás teljesítés
- szerződés megszűnése (közös megegyezés, egyoldalú nyilatkozat, érdekmúlás, teljesítés hiánya, meghiúsulás)
- szerződés módosítása
Visszavásárlás esetén nem alkalmazható.
Számla módosításával összefüggő dokumentálási szabályok
Számla módosítása, érvénytelenítése esetén az eredeti és a módosító számla és a módosítást megalapozó esemény dokumentumait úgy kell megőrizni, hogy az visszakereshető (elektronikus megőrzés esetén olvasható) legyen.
Módosító számla kiállításának technikai megoldásai
- A javítás átvezetése az összes számlán (kézi számla esetén)
- Sztornó számla és új számla kiállítása
- Módosító vagy helyesbítő számla kiállítása
Az utóbbi kettő választható, viszont vannak olyan esetek – pl. tévedés a vevő nevében – amelyekben, csak a
sztornó számla választható.
A módosító számla kiállítható abban az esetben is, ha a számla számszaki része nem változik.
Több számla (pl.: rabat) esetén akár csoportos helyesbítő számla is kiállításra kerülhet.
Módosító, érvénytelenítő számla adattartalma
- Sorszám: NAV által engedélyezett vagy számlázó program által generált sorszámú (word dokumentum nem
megfelelő)
- Módosító, sztornó számla kiállításának a kelte, amelyre külön szabály nincs az Áfa tv-ben, tehát a hiba észlelését követően haladéktalanul ki kell állítani
- Hivatkozás az eredeti számlára
- Vevő és eladó neve
- Módosítás jellege, természete: formai kötöttség nincs, a számláról ki kell tűnnie, hogy miért került sor a módosításra
- Módosítás számszerű hatása: formai kötöttség nincs, elfogadott tagolás: eredeti, módosított adatok és a különbözet kimutatása
- Teljesítési időpontja abban az esetben kötelező adat ha módosul, egyébként, ha szerepel a számlán, akkor az eredeti teljesítési időponttal egyezik meg
Számlázó programmal előállított számla módosítása csak önálló módosító, érvénytelenítő számla kiállításával lehet.
Adóalap, adó összegének utólagos elszámolása – egyenes áfá-s ügylet
Adóalap, adó összegének utólagos elszámolása – fordított adós ügylet
A negatív saját tőke súlyos következményekkel járhat a Társaság számára. Ha a saját tőke két egymást követő évben negatív, a Társaságnak kötelező intézkedéseket tennie, hogy helyreállítsa.
Általános szabály, ha két egymás követő üzleti évben a saját tőke nem éri el az adott társasági formára kötelezően
előírt jegyzett tőke összegét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke összegéről nem gondoskodnak, a határidő lejártát követő hatvan napon a gazdasági társaság
köteles elhatározni átalakulását.
A tulajdonosoknak több lehetőségük van a saját tőke rendezésére, melyeket érdemes figyelembe venni abból a szempontból, hogy melyik a legelőnyösebb mind a társaság, mind a tulajdonosok szempontjából:
Az egyik és a leggyakoribb módja a Pótbefizetés, melyet az előző részben bemutattunk.
- Jegyzett tőke leszállítása a jegyzett tőkén felüli saját tőke javára
A jegyzett tőke leszállítása tulajdonosi döntés alapján történhet, melyet az eredménytartalék javára lehet végrehajtani.
A jegyzett tőke leszállítását a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet elszámolni.
- Jegyzett tőke emelése ázsióval
A saját tőke helyreállítása céljából a Ptk. által előírt tőkekövetelményeknek csak ázsiós tőkeemeléssel lehet eleget tenni. A tőkeemelés során lehetőség van pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulással történő teljesítésre. A Ptk. nem határozza meg az ázsió mértékét, kiemelendő viszont, hogy a tulajdonos csak jegyzett tőkeemeléssel egyidejűleg helyezhet vagyont a tőketartalékba. A jegyzett tőke emelését a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg, illetve a változás időpontjával lehet elszámolni.
- Tulajdonossal szembeni kötelezettség elengedése
Abban az esetben, ha a Társaság kötelezettséggel tartozik a tulajdonos felé, mint például tagi kölcsön, hitel vagy szállítói
kötelezettség, a tulajdonos jogosult arra, hogy elengedje a társasággal szembeni követelését. Az elengedett kötelezettséget a társaságnál egyéb bevételként kell elszámolni Ez a bevétel az adózott eredményen keresztül hozzájárulhat a saját tőke összegének helyreállításához. Fontos megjegyezni, hogy a magánszemély tulajdonos által elengedett tartozás után ajándékozási illetéket kell fizetni (az osztaléktartozás kivételével).
- Értékhelyesbítés alkalmazása
Amennyiben a társaság rendelkezik olyan befektetett eszközökkel, melyek piaci értéke lényegesen magasabb, mint
azok könyv szerinti értéke, az értékhelyesbítés alkalmazásával rendezheti saját tőke helyzetét. Az értékelési eljárást a számviteli törvény előírása alapján könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell.
- Átalakulás
A saját tőke veszteségének rendezése során egy lehetséges megoldás az átalakulás más gazdasági formába,
például kft.-ből bt.-be történő átalakulás.
A negatív saját tőke súlyos következményekkel járhat a Társaság számára. Ha a saját tőke két egymást követő évben negatív, a Társaságnak kötelező intézkedéseket tennie, hogy helyreállítsa.
Több lehetőség van a saját tőke rendezésére, melynek megfelelő kiválasztásához érdemes figyelembe venni, hogy melyik lehetőség lehet a legelőnyösebb mind a társaság, mind a tulajdonosok szempontjából.
Az egyik és a leggyakoribb módja a negatív saját tőke rendezésének a pótbefizetés
A társasági szerződés alapján jogosult a taggyűlés a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget előírni.
A pótbefizetés teljesítésének módját, ütemezését és határidejét a pótbefizetést előíró taggyűlési határozatban kell rögzíteni. A Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) rendelkezése szerint a pótbefizetést lehet pénzbeli és nem pénzbeli
hozzájárulásokkal is teljesíteni. A pótbefizetés nem emeli meg a tagi törzsbetét mértékét. Egyszemélyes kft és rt esetében elegendő az elrendeléséhez az alapító, vagy egyedüli tag határozata, más esetben pótbefizetést csak a létesítő okiratban lehet előírni.
Fontos megjegyezni, hogy a pótbefizetés késedelmes teljesítése vagy ennek elmulasztása ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár, mint a vagyoni hozzájárulás esetében. A pótbefizetési kötelezettséget a tag vagyoni hozzájárulásának arányában kell meghatározni és teljesíteni (ettől a létesítő okiratban el lehet térni).
A pótbefizetés elkülönül a vagyoni hozzájárulástól, a tag vagyoni hozzájárulását nem növeli. Elkülönítve kell nyilvántartani a jegyzett tőkétől, mert a pótbefizetés a lekötött tartalékon keresztül növeli a saját tőkét.
A pótbefizetés elrendelhető anélkül is, hogy a társaság ténylegesen veszteséget mutat ki az eredmény-kimutatásában. Ebben az esetben a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a társasággal tagsági viszonyban álló tagok
részére vissza kell fizetni, amennyiben a legfőbb szerv eltérően nem határoz és a törzsbetétek teljes mértékben befizetésre kerültek. Az a pótbefizetés, mely a veszteség fedezéséhez szükséges nem lehet visszafizetni. Visszafizetésre csak a jegyzett
tőke leszállításának szabályai szerint, illetve a jogutód nélküli megszűnés esetén kerülhet sor.
Fontos tudni, hogy az emelt kedvezmény automatikusan jár, újabb nyilatkozatot nem kell tenni a munkáltató felé!
2025. július 1-jétől a családi kedvezmény összege kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként:
- egy eltartott esetében 66 670 Ft-ról 100 000 Ft-ra,
- kettő eltartott esetén 133 330 Ft-ról 200 000 Ft-ra,
- három és minden további eltartott esetén 220 000 Ft-ról 330 000 Ft-ra emelkedik,
- a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személynek minősülő kedvezményezett eltartott után 66 670 Ft helyett
100 000 Ft-tal növelt összegben vehető igénybe.
Abban az esetben, ha a korábbi adóelőleg-nyilatkozatban a kedvezmény összege szerepel és nem a kedvezményezett eltartottak száma célszerű júliusban új adóelőleg-nyilatkozatot adni az emelt összegű kedvezményről, hogy a munkáltató magasabb összegben vegye figyelembe a családi kedvezményt az szja-előleg megállapításakor.
Amennyiben az új nyilatkozat leadására nem kerül sor, az emelt kedvezmény a 2026. május 20-ig benyújtandó szja-bevallásban igényelhető vissza.
(1995. évi CXVII. törvény 29/A.§)
További kedvezmény a 2025. június 30-át követően folyósított csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj és örökbefogadói díj tekintetében:
A családbarát politika és a családi adócsökkentési program keretében a törvény a gyermeknevelés kezdeti időszakában járó ellátásokat is mentesíti a személyi jövedelemadó alól annak érdekében, hogy a kisgyermeket vállaló családok anyagi biztonságát erősítse. A CSED és a GYED, továbbá az örökbefogadói díj jövedelemadó-mentességével a kisgyermekes anyáknál, valamint családoknál több pénz marad.
A kedvezmény mértéke a csecsemőgondozási díj, a gyermekgondozási díj vagy az örökbefogadói díj összege. Ha a magánszemély egyidejűleg többféle ellátásban is részesül, a kedvezmény mindegyik ellátás után érvényesíthető.
(2025. évi XVI. törvény 1-3.§)
A kettős könyvvitelt vezető cégjegyzékbe bejegyzett Társaság köteles a Számviteli törvény 153.§ (1) bekezdése alapján az éves beszámolót az üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe helyezni.
Amennyiben a törvényben meghatározott határidőig nem történik meg a közzététel, annak elmulasztása:
- adójogi szankciót és
- cégjogi szankciót
vonhat maga után.
Adójogi szankció esetében az Adóhatóság jár el. Amennyiben a beszámoló letétbe helyezésére a jogszabályban előírt határidőben nem került sor felszólítást küld 15 napon belül, melyben 30 napos határidővel - 500 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabása mellett - kötelezi a Társaságot a közzététel teljesítésére.
Amennyiben a fenti határidő eredménytelenül telik el és a beszámoló közzétételére nem kerül sor, az Adóhatóság a határidő eltelte után 1 000 000 Ft-ig terjedő bírság kiszabása mellett ismételt felhívást küld. Végső esetben a beszámoló letétbe helyezés elmaradása miatt, az Adóhatóság a Társaság adószámát felfüggesztés nélkül hivatalból törli, melyről a Cégbíróságot értesíti.
A Cégbíróság az Adóhatóság értesítése alapján a beszámoló megküldésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt, a Társaságot megszűntnek nyilvánítja és 100 000 Ft felügyeleti illeték megfizetésére kötelezi.
A Cégbíróság legkésőbb az állami adóhatóság elektronikus értesítésének érkezésétől számított húsz munkanapon belül intézkedik.
A Cégbíróság abban az esetben szünteti meg az eljárást, ha a megszűntnek nyilvánító végzés jogerőre emelkedésének napja előtt értesíti a Társaság képviselője, hogy a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tett.
Az éves beszámoló elkészítése az év lezárását jelenti, melynek végső mozzanata a beszámoló közzététele.
A beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségét a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) írja elő, mely szerint az éves beszámoló vagy egyszerűsített éves beszámoló esetén amennyiben az üzleti év a naptári évvel azonos a beszámolót a következő év május 31. napjáig kell letétbe helyezni és közzétenni, mely a mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napját jelenti.
Jogosan merül fel a kérdés, mi történik abban az esetben, ha a beszámoló nem a végleges verzióban vagy az elfogadott formában kerül közzétételre.
A törvényi előírások alapján az elfogadott és közzétételre került beszámolók sem egészben, sem részben nem cserélhetőek. A mérlegek a közzétételt követően kizárólag a Sztv. szabályai szerint javíthatóak, azok utólagos módosítására nincs lehetőség.
A Társaságok által közzétett beadványokban csatolmány cseréjére sincs lehetőség (a 11/2009. (IV. 28.) IRM-MeHVM-PM együttes rendelet 3. § (8) bek. kivételével).
Mit tehetünk, hogy a közzétett adatok helyesen jelenjenek meg a Cégszolgálatnál?
A közzétételt követően egy éven belül jogszabályi lehetőség van a passziválásra.
A beszámoló passzív státuszba helyezése céljából a Társaság cégbíróságon bejegyzett cégképviseletre jogosultjának a közzétételtől számított egy éven belül nyilatkozatot kell tenni a Céginformációs Szolgálat részére, mely alapján a helyes elfogadott beszámoló közzétételre kerül, tudomásul véve az esetleges határidőn túli közzététel és egyben letétbehelyezés jogszabályi következményeit.
A passzív státuszú beszámoló a Céginformációs Szolgálat honlapján továbbra is megismerhető marad. [11/2009. (IV. 28.) IRM-MeHVM-PM együttes rendelet 3. § (7)-(7b)]
Nagyon fontos, a passziválást követően a határidőn túli beszámoló közzététele adóhatósági mulasztási bírságot vonhat maga után, illetve a hitelezői érdekeket sértő, jogszabályellenes közzététel miatt nyomozás indulhat!
2025.január 1-jétől jelentős változás lépett életbe az alanyi adómentesség szabályozásában: az eddigi 12 millió forintos éves árbevételi határ 18 millió forintra emelkedett. Ez a módosítás számos kisvállalkozás számára kínál lehetőséget arra, hogy mentesüljenek az általános forgalmi adó (ÁFA) fizetése alól.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az alanyi adómentesség választása lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén ne kelljen ÁFÁ-t felszámítaniuk és befizetniük. Az új, 18 millió forintos értékhatár azt jelenti, hogy azok a vállalkozások, amelyek éves bevétele nem haladja meg ezt az összeget, jogosultak lehetnek az alanyi adómentességre.
Kik élhetnek ezzel a lehetőséggel?
Azok a vállalkozások, amelyek:
- 2024-ben ténylegesen nem haladták meg a 18 millió forintos bevételi határt,
- 2025-ben várhatóan nem lépik túl ezt az összeget,
- és megfelelnek az alanyi adómentesség egyéb feltételeinek.
Fontos megjegyezni, hogy a 2025. február 28-áig benyújtott nyilatkozattal visszamenőlegesen is választható az alanyi adómentesség az egész 2025-ös évre, amennyiben a fenti feltételek teljesülnek.
Mi a teendő?
Amennyiben vállalkozása jogosult az alanyi adómentességre, érdemes megfontolni ennek választását, hiszen ez jelentős adminisztratív könnyítést és pénzügyi előnyt jelenthet. A választáshoz szükséges nyilatkozatot a NAV Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazásán (ONYA) keresztül lehet benyújtani.